Állítólag Hollywood magyar származású dívája, Gábor Zsazsa mondta azt: mindegy, hogy mit, csak beszéljenek rólam.

Nos, ha ezt vallanánk mi magunk is, akkor büszkék lehetnénk a Mogyoród útjára, mert arról több cikkben is megemlékezett az Index. Nem tudom, melyik a hízelgőbb, a Foltosabb ez az utca, mint egy kolduskabát, vagy a Köszöntsük együtt Budapest legtöbbször kátyúzott utcáját.

Egyébként nem csak sűrűn kátyúzott, hanem így tél vége felé erősen kátyús is, aki a Régi Fóti útról kanyarodik rá, annak száz méteren belül két igazi tengelytörő lyukat is kerülgetnie kell, a mellékelt fényképeken nem is látszik, mennyire mélyek.

Na de vége a szép világnak, az északi szennyvízgyűjtő-csatorna napokban megkezdett továbbépítése miatt hamarosan eltűnik a különleges szövetű burkolat, alighanem egy teljesen felújított, egységes, korszerű aszfalton kell majd autóinkkal közlekedni.

Hogy leszünk így érdekesen az Indexnek?

Az elvtársak ezt anno jól elcseszték! Na jó, nem csak ezt, s persze nem ezt a legjobban!

Amikor a hatvanas évek végén megtervezték az újpalotai lakótelepet, valamilyen szorzó alapján határozták meg a kialakítandó pakolóhelyek számát. Gondolom, valahogy úgy számoltak: mire elkészül, mindent tizedik beköltöző családnak lesz autója, de mivel a szocializmus fejlődése megállíthatatlan, lehet, egyszer eljön az a boldog időszak, amikor már minden ötödiknek, sőt talán minden negyediknek is lesz.

Az újpalotai lakótelep (hála Istennek) azóta is áll, csak a szocializmus bukott meg, és persze az akkori tervezők kalkulációja. Mára eljutottunk odáig, hogy – különösen este – gyakorlatilag lehetetlen Újpalotán autóval normálisan megállni, s ez akkor is igaz, ha az önkormányzat a Nyírpalota út közepén új parkolókat alakított ki (lásd a fotót!)

.

Sajnos ez még arra sem elég, hogy az itteni többletet „elnyelje”, de például a Páskomliget utcában, ahol villamos jár, nincs is mód az út közepének elfoglalására. (Képünk kora délután készült, estéhez képest még istenes a helyzet.)

Nincs egyszerű és olcsó ötletem a megoldásra – csak azt tudom kitalálni, hogy parkolóházakat vagy nagy mélygarázsokat kellene kialakítani –, de abban biztos vagyok, hogy ez a helyzet tarthatatlan. Ahogy a képen is látszik, az autók a második sorban megállnak keresztben a szabályosan parkolók mögött, de hogy ne akadályozzák őket, ha esetleg távozni akarnak, ezért nem húzzák be a kéziféket.

Én decemberben voltam errefelé egy barátomat meglátogatni, késő este, amikor eljöttem, a jeges, havas aszfalton négy kocsit kellett oda- és visszatolnom, hogy ki tudjak állni. Kérdem én, mi van, ha ügyetlen vagyok és túl lendületes? Kinek a felelőssége, ha véletlenül egymásnak tolom, s így megkarcolom őket? Nekem kellene két kocsi karosszériájának javítását állnom?

De mondok mást: mi van, ha nem én vagyok ott, hanem anyukám. Ő fogja a maga 84 évével az autós tilitolizást végigjátszani?

Jó karban van, de azért ez meghaladja testi képességeit.

Az meg a szellemieket (az övét és az enyém is), hogy megértsem, ennek miért kell így lennie...

Bevezetőként hadd meséljek el valamit azokból az időkből, amikor még egy napilapnál dolgoztam! Egyszer azt találtuk ki, hogy megpróbáljuk a lapot rikkancsokkal is terjeszteni. Az egészből nem lett semmi, mert olyan költségekkel és adminisztratív kötelezettségekkel járt volna, amit ép ésszel nem lehetett vállalni. Utóbbiakra csak egyetlen példa: be kellett volna hivatalos tervrajzokat mutatni, hogyan nézne ki a rikkancsok ruhája, hogy a főváros illetékes bizottsága el tudja dönteni, „megfelelő módon beleilleszkedik-e a városképbe”.

Hogy ez hogy jön most ide?

Nos, tessék szépen elballagni a Nyírpalota utca elejére, s megnézni az ottani csinos 100 forintos boltot! Túl azon, hogy elképesztően ronda, mondhatnám, egy vizuális környezetszennyezés, de még a lassan elporladó, lezuhanással fenyegető burkolat miatt balesetveszélyes is.

Azt gondolom, hogy bár elsősorban az üzlet tulajdonosának a felelőssége mind a városképet romboló külső, mind a teljesen leamortizálódott „belső”, de az önkormányzat illetékeseinek is lenne mit tenniük.

És mi, magunk, helyi lakosok mit tehetünk ebben az ügyben, azon kívül, hogy felhívjuk rá a figyelmet? Nem sokat, legfeljebb annyit, hogy nem járunk oda vásárolni.

Talán ezzel is nyomást lehet gyakorolni a bolt gazdájára.

Nincs egy hónapja, hogy néhányan, köztük önkormányzatunk képviselői megkoszorúzták az önkéntes mártíromságot vállalt Bauer Sándor sírját a Rákospalotai Köztemetőben. De ki is ez a fiatalember, akinek 17 év sem adatott meg itt a Földön?

Sándor 1952 februárjában született, féltestvére ekkor már halott volt, ő Budapest ostromakor hadifogságba esett és eltűnt. Még ötéves sem volt, amikor át kellett élnie, hogy Kacsóh Pongrác utcai lakásukat a forradalom tűzharcában szétlőtték. A kommunista rendszer rohadtságát személyesen akkor tapasztalta meg, amikor a szakközépiskolába azért nem kerülhetett be, mert egy nála gyengébben teljesítő kádergyereket, egy párttitkár fiát vették fel helyette. Ezután autószerelő-tanoncnak állt, és a házuk pincéjében ifjúsági klubot szervezett, ahol a diktatúra ellen lázított, fegyveres ellenállásra ösztönözte a meghívottakat. Sokkolta a „baráti hadseregek” 1968-as csehszlovákiai bevonulása. Amikor értesült arról, hogy a megszállás – mert jól látta, hogy valójában ez volt a „segítségnyújtás –  elleni tiltakozásul egy prágai fiatalember, Jan Palach az önkéntes tűzhalált választotta, cselekvésre szánta el magát.

Alig négy nappal később, január 20-án délelőtt megírta végrendeletét és búcsúleveleket hagyott hátra, majd elment az emberekkel ilyenkor is zsúfolt Múzeum-kertbe, ahol leöntötte magát benzinnel, és lángra lobbantotta magát. Miközben teste lángolt, két kis nemzeti színű zászlót lobogtatott. Mikor az emberekben tudatosult, hogy nem egy filmforgatás tanúi, a földre vitték, kabátjaikkal kezdték oltani, végül egy poroltóval sikerült végleg elfojtani a lángokat.

Bauer Sándort a Honvéd Kórház égési osztályára szállították, ahol – aznap és a következő napokban – a rendőrök többször is kihallgatták. Őrület, de igaz, a már halálán lévő fiút 22-én este a kórházi ágyán előzetes letartóztatásba helyezték, mert „tiltakozott a szovjet csapatok magyarországi tartózkodása ellen, és a meghallgatott tanúk vallomásából kiderült, hogy a Magyar Szocialista Munkás Párt és a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányra gyalázkodó kijelentéseket tett. Ezt a felfogását széles körben terjesztette”.

Hiába azonban a hatóságok ügybuzgalma, Bauer Sándor másnap meghalt – ezt a sajtóban, két héttel később (!) hétköznapi öngyilkosságnak állították be. Érdemes ennek a hősies fiatalembernek egy mondatot a búcsúleveléből idézni: „Szeretnék élni, de most szénné égett holttestemre van szüksége a nemzetnek.”

A mártíromságot vállaló Bauer Sándort 1969. január 28-án, egy fagyos reggelen szigorú rendőri ellenőrzés mellett, csak a legszűkebb családot a sírhoz engedve a Rákospalotai Köztemetőben helyezték örök nyugalomra.

Bár szinte minden a Józsefvároshoz kötötte – itt született, itt lett mártírrá –, s ennek megfelelőn itt viseli utca a nevét, a Múzeum-kertben emléktábla, a Mátyás téren mellszobor őrzi az emlékét, mégiscsak itt, nálunk lelt örök nyugalomra.

Talán megérdemelné, hogy a 15. kerületben is utcát vagy más közterületet nevezzenek el róla.

Na, ki tudja, mi ez?

Na jó, segítek egy kicsit, így talán már felismerhető!

Esetleg így?

Na jó, ha eddig sem ment, itt a megfejtés.

Igen, ez a Páskomliget utca és a Sárfű utca (milyen találó név!) között kialakított futópálya. Azt nem tudom megmondani, mikor adták át – 2016-ben már biztosan állt... –, de hogy ezért felesleges volt pénzt kidobni, az biztos.

Nem tudom, milyen anyagból készülhetett (mondjuk vacakból az szent), de a felirat szerint a kutyákat felizgatja.

Bevallom, engem is.

De legalább nem szennyezem be az ürülékemmel.

Pedig mennyivel könyebb lenne a lelkemnek, ha tennék rá....

Igyekszünk itthon környezettudatosan élni, a hulladékot szelektíven gyűjtjük, külön a műanyagot és a fémet, a papírt, s az üvegeket is mindig a megfelelő konténerhez fuvarozzuk el. A házunk előtt, az utcán álló fákról a leveleket is a megfelelő, nem túl olcsón megvásárolt műanyag zsákokban (évente, azt hiszem, négyet adnak ingyen, ami persze semeddig sem elég) gyűjtjük. Amikor egy megtelik, összekötözzük, és szigorúan csütörtök este kirakjuk a ház elé. Azért nem korábban, mert akkor a normál, kommunális hulladékot szállító túlbuzgó kukások felkapják és elviszik, akkor meg feleslegesen erőlködtünk.

Tulajdonképpen minden rendben is lenne, egyetlen apró (apró?) bibi van  csupán, a Főkefe a zöldhulladék szállításában november végétől március elejéig szünetet tart. Márpedig a fák egy része, különösen a platán (szemben velünk is pompázik egy) nem hajlandó december elejéig megszabadulni a teljes lombkoronájától, a lehulló levelek még az új évben is beborítják az utcát, a kerteket.

Bár már majdnem három zsákot telepakoltunk, a hét eleji viharos szél meghozta az utánpótlást, gyűjthetjük össze az újabb (reményeim szerint már az utolsó) levélhalmokat. Mivel a zöldhulladékot szállító autóra még majdnem egy hónapot várnunk kell, két lehetőség van: vagy a kertünkben kerülgetjük addig a zsákokat, vagy – ahogy a Főkefe ügyeletén tájékoztattak – kirakom a kukákhoz, és akkor megy a kommunális hulladékba. Ráadásul, ahogy azt a kedves illetékes hölgy elmagyarázta, oda is csak a méregdrága zsákokban kerülhet ki – elvben, mert sokat tesznek rá – a kukába csak úgy beleönteni, nincs jogom.

Nem tudom, nincs-e jobb megoldás ennél – néhány helyen vannak ugyan lombgyűjtő ketrecek kirakva, de sokaknak elérhetetlen messzeségben –, akár az is, hogy értékelve a lakosok erőfeszítéseit, a holt idényben is kiküldjék a zöldhulladékot összeszedő autókat, legalább havonta egyszer.

Nem hiszem, hogy ez finanszírozhatatlan lenne. Mindenesetre felírom a bakancslistámra...

Nézzék meg jól ezt a képet! Mit látnak rajta? Segítek: a 196-os busz végállomását, egy férfit meg jó sok szemetet. Az itt lakók tudják, hogy a kék kabátos alak és a mocsok között erős az összefüggés. Azt nem állítanám, hogy minden eldobott műanyag pohár, cigarettacsikk, használt papírzsepi az ő lelkén szárad, de hogy ő rengeteget szemetel, sőt vizelni is idejár, az biztos.

Joggal dühösek ezért, szidják a férfit, a BKK-t, az önkormányzatot, a köztisztasági hivatalt, egyáltalán mindenkit, aki eszükbe jut é,s akinek köze lehet a dologhoz.

De hadd tegyek fel most három kérdést!

1. Rászólt-e már erre az emberre (vagy bárkire), hogy ne dobálja el a szemetet?
2. Szedett-e már bármikor, akár többeket is bevonva, szemetet, hogy élhetőbbé tegye a lakókörnyezetét?
3. Tett-e legalább valahol bejelentést az áldatlan állapotok miatt?

Ha mindhárom kérdésre igennel válaszolt, büszke lehet magára, mert nem csak panaszkodik, hanem tesz is valamit önmagáért, a közösségért, hogy jobban menjenek a dolgok.

Ha viszont mindháromra nemmel válaszolt, akkor gondolkozzon el azon, hogy mekkora a felelőssége abban, hogy itt tartunk!

Lehet szidni a lepattant járműparkot, a menetrendeket, esetenként a buszsofőrök, villamosvezetők bunkóságát, de egy biztos: Budapesten a tömegközlekedés világszinten is az egyik legjobb. Szerencsémre már volt lehetőségem számos európai és néhány Európán kívüli nagyvárosban is megfordulni, de arra, hogy a város szinte minden pontja ilyen könnyen megközelíthető legyen, mint Budapesten, nem nagyon találtam példát.

Nekünk ugyan szívünk csücske a 15. kerület, de azért valljuk be, nem a város szíve. Nos, ezt az észak-pesti kerületet öt villamos és közel negyven (!!!) buszjárat érinti, egyes körzetei pedig a Nyugatiból vasúton is remekül megközelíthetőek.

Mégsem mondhatjuk, hogy minden szép és jó. Rákospalota központjában, a Kossuth utca és a Fő utca kereszteződésében ugyanis állandó a tumultus, rengeteg busznak van itt megállója, nem egynek a végállomása is. Ezért a reggeli és a délutáni csúcsforgalomban ennek a két viszonylag szűk, 2x1 sávos utcának a találkozásában a sok busz, főleg a Fő utca végén állók miatt gyakran szinte lehetetlen az autós közlekedés, a közlekedés mindent résztvevője számára veszélyes helyzetek alakulnak ki.

A körzet önkormányzati képviselője  nemrégiben találkozott a BKK egyik emberével, megpróbálta elérni, hogy legalább az 5-ös busz végállomásának áthelyezésével tehermentesítsék a kereszteződést. Úgy tudjuk, az „illetékes elvtárs” ígéret nélkül távozott, jó hír viszont, hogy legalább nem mondott kapásból nemet.

Apropó 5-ös busz. Ez a járat (hasonlóan a 7-eshez) átszeli az egész várost, míg eljut a másik végállomáshoz, a Pasaréti térre, 45 (!!) helyen szállnak fel és le az utasok. Jó lenne, ha a BKK egy gyorsított, 5E járatot is indítana, amelyik nem állna meg minden lámpaoszlopnál. Nem is igényelne több buszt, elég lenne mondjuk minden harmadikat gyorsított járatként indítani.

Olyan nagy kérés ez, BKK-s urak? Ha megoldják, beírunk az ellenőrzőjükbe egy ötöst. Csillagos ötöst...

Abban talán nem mindenki ért egyet, hogy klímavészhelyzet van – az én nagyon okos barátom, Donald Trump például biztos nem –, de abban azért szerintem egyetértés alakult ki, hogy többet kellene tennünk a környezet megóvása érdekében.

A környezetvédelemnek vannak egészen könnyen betartható szabályai, például hogy nem dobáljuk el a szemetet az utcán. Aztán vannak kicsit nehezebb ügyek, mint mondjuk a szelektív hulladékgyűjtés, és olyanok is, amik ennél is több figyelmet igényelnek, esetleg kényelmetlenséget vagy költséget jelentenek. Utóbbiak egyike, amikor le kell mondanunk a csomagolt holmik vásárlásáról.

Mondok rögtön egy elrettentő példát, ami egyben önkritika is. Múlt csütörtökön elmentem a piacra egy hétvégi nagyobb ebédhez – barátok is meg voltak hívva – bevásárolni. Amikor hazamentem, számba vettem a termést: 4 műanyag szatyor és 11 nejlonzacskó! Hogy ebből mennyi volt a felesleges? 4 + 11, vagyis az összes.

Ha kosárral vagy saját, textil bevásárlószatyorral mentem volna, simán elhozok mindent a sok műanyag szemét nélkül. Jó, jó, mondhatják erre sokan: a gyümölccsel, zöldséggel még könnyű, de mi van a tejjel, vajjal, felvágottakkal, sajtokkal és más, hasonló termékekkel? A megoldás egyszerű, ha még nem is nagyon elterjedt: csomagolásmentes üzletekben kell vásárolni, újrahasznosítható dobozokkal, üvegekkel, textilzsákokkal. (Csak zárójelben: ha például a henteshez saját dobozzal megyünk, akkor a hagyományos üzletekben is megspórolható sok esetben a felesleges csomagolóanyag.)

Budapesten is vannak már ilyen boltok (a minap a 11. kerületi Karinthy Frigyes úton láttam egyet), sajnos, a 15. kerületben egy sem. Pedig szerintem lenne rá igény, s legfőképp Újpalotán, a lakótelep miatt a népsűrűség is adott hozzá, hogy gazdaságosan lehessen üzemeltetni egy ilyen üzletet. De továbbmegyek: mivel ez – mármint a környezet védelme azzal, hogy minél kevesebb felesleges hulladékot produkálunk – közérdek, azt javasolnám az önkormányzatunk illetékeseinek, hogy valamilyen módon támogassák azokat, akik ilyen üzlet megnyitását vállalják.

Mert amit „elveszítünk” egyik oldalon a támogatásra fordított összeggel, azt bőven megnyerjük azzal, hogy kevesebbet kell költeni a hulladékgazdálkodásra. És még a környezeti ártalmakat is csökkentjük!

Ez jó üzlet, nem?

Na jó, bevallom, a címben van egy kis csúsztatás, ugyanis ennek a blogbejegyzésnek semmi köze nincs Orbán (láz)álmához, a keleti nyitáshoz. A cím helyesen így szólna: Ázsiához, de mihamarabb!

Vagy tíz éve már annak, hogy felvetődött, az Ázsia Centert – de a természetvédelmi területet megkerülve akár a Pólus Centert is – Rákospalota felől ne csak a túlzsúfolt Régi Fóti út–Szentmihályi út útvonalon lehessen elérni, hanem „hátulról” is. Nevezetesen azon az úton, ami a Régi Fóti úti Lidl mellett nyílik (most a szupermarket átépítése miatt épp le van zárva. A képen a kőkereszt mögött látható.) és átvezet az M3-as felett. A nem túl jó minőségű és elég keskeny, de aszfaltozott úton így az autópálya túloldalán, a felüljáróról balra lekanyarodva lévő nagy áruházak, a Metro, a Praktiker, a Regio Játék és a többiek elérhetők. Viszont egyenesen már csak egy földút visz tovább, nagyjából a semmibe.

Érdemes lenne most, hogy az északi szennyvízgyűjtő-csatorna miatt amúgy is komoly építkezés lesz errefelé, az évtizedes tervet megvalósítva a meglévő aszfaltutat kiszélesíteni és a földutat is leaszfaltozni, hogy ily módon is el lehessen jutni az Ázsiához, tehermentesítve a Régi Fóti és a Szentmihályi utat. Persze még egy változtatásra mindenképp szükség lenne, hogy ne alakuljon ki a Lidlnél állandó tumultus: az itt lévő kereszteződést körforgalommá kellene átalakítani.

Mondjuk lenne még ötletem, hol lenne szükség körforgalomra, de erről majd valamikor máskor.