Az elvtársak ezt anno jól elcseszték! Na jó, nem csak ezt, s persze nem ezt a legjobban!

Amikor a hatvanas évek végén megtervezték az újpalotai lakótelepet, valamilyen szorzó alapján határozták meg a kialakítandó pakolóhelyek számát. Gondolom, valahogy úgy számoltak: mire elkészül, mindent tizedik beköltöző családnak lesz autója, de mivel a szocializmus fejlődése megállíthatatlan, lehet, egyszer eljön az a boldog időszak, amikor már minden ötödiknek, sőt talán minden negyediknek is lesz.

Az újpalotai lakótelep (hála Istennek) azóta is áll, csak a szocializmus bukott meg, és persze az akkori tervezők kalkulációja. Mára eljutottunk odáig, hogy – különösen este – gyakorlatilag lehetetlen Újpalotán autóval normálisan megállni, s ez akkor is igaz, ha az önkormányzat a Nyírpalota út közepén új parkolókat alakított ki (lásd a fotót!)

.

Sajnos ez még arra sem elég, hogy az itteni többletet „elnyelje”, de például a Páskomliget utcában, ahol villamos jár, nincs is mód az út közepének elfoglalására. (Képünk kora délután készült, estéhez képest még istenes a helyzet.)

Nincs egyszerű és olcsó ötletem a megoldásra – csak azt tudom kitalálni, hogy parkolóházakat vagy nagy mélygarázsokat kellene kialakítani –, de abban biztos vagyok, hogy ez a helyzet tarthatatlan. Ahogy a képen is látszik, az autók a második sorban megállnak keresztben a szabályosan parkolók mögött, de hogy ne akadályozzák őket, ha esetleg távozni akarnak, ezért nem húzzák be a kéziféket.

Én decemberben voltam errefelé egy barátomat meglátogatni, késő este, amikor eljöttem, a jeges, havas aszfalton négy kocsit kellett oda- és visszatolnom, hogy ki tudjak állni. Kérdem én, mi van, ha ügyetlen vagyok és túl lendületes? Kinek a felelőssége, ha véletlenül egymásnak tolom, s így megkarcolom őket? Nekem kellene két kocsi karosszériájának javítását állnom?

De mondok mást: mi van, ha nem én vagyok ott, hanem anyukám. Ő fogja a maga 84 évével az autós tilitolizást végigjátszani?

Jó karban van, de azért ez meghaladja testi képességeit.

Az meg a szellemieket (az övét és az enyém is), hogy megértsem, ennek miért kell így lennie...