Orbán Viktor, szembe menve reggeli helyzetértékelésével, múlt pénteken este – valamennyi párt nyomására – végre elrendelte az iskolák bezárását. Ugyanakkor a miniszterelnök arról is nyilatkozott: ez nem azt jelenti, hogy szünetel a tanítás, az oktatást digitálisan folytatják.

Azt még el tudom képzelni, hogy egy-két elit iskolában – Lauder, AKG, Fazekas, Radnóti, Eötvös... – ezt meg tudják oldani, de páros lábbal dobbantok a Dunába, ha ez a lemaradott térségek falusi, kisvárosi iskolájában működni fog. Ezzel az erővel azt is elrendelhették volna, mindenki növesszen szárnyakat, és repüljön a munkahelyére, mert a tömegközlekedés kockázatos.

Szóval a gond kettős: alighanem az eszközállomány is sok helyen hiányos (magyarról magyarra fordítva: otthon nincs a gyereknek laptopja, okostelefonja), de a pedagógusi gárda nagy része sincs kiképezve a digitális oktatásra.

A 15. kerület, úgy gondolom, valahol az elit és a leszakadó körzetek között van, valószínűleg jóval közelebb az előbbihez, ahogy Budapesten minden kerület. Éppen ezért itt reményteljes a helyzet, vagy legalábbis azzá lehetne tenni.

Ha jól tudom, a nemrégiben elfogadott költségvetésben van elég mozgástér, az önkormányzatot vezető koalícióban meg remélhetőleg elég bölcsesség ahhoz, hogy ezt a helyzetet megfelelően kezelje. Azt gondolom, bizonyos összegek átcsoportosításával egyfelől el lehetne érni, hogy minden egyes tanuló otthon „fogadóképes” legyen a digitális oktatásra, másfelől, ahol ez szükséges, ki lehetne egészíteni az iskolák felszereltségét. És a legfontosabb: megfelelő képzéssel a pedagógusokat fel lehetne készíteni arra, hogy szakszerűen le tudják vezényelni a kényszerű távoktatást.

És akkor a hátrányból előnyt kovácsolva tehetnénk egy lépést a valódi, 21. századi oktatás felé. Ha már Orbán oktatási „reformja” erre tíz év alatt képtelen volt.